A görög eredetű „farmakon” (pharmacon) köznyelvi használatban ma már csak gyógyszert vagy patikaszert jelent, régen viszont mérget és orvosságot is értettek alatta. Tudományos megközelítésben a farmakon olyan vegyület, amely befolyásolja az élő szervezet működését. Ilyen a gyógyszer, a méreg és a kábítószer. A tápanyag nem tartozik ebbe a körbe. A vegyületek hatástanával a gyógyszerészhallgatók legszebb (legbonyolultabb, legsúlyosabb, legkegyetlenebb, legtanulságosabb – aláhúzással választható) tantárgya, a farmakológia foglalkozik.

A „gyógyszer” szó a nyelvújítás korából származik, az etimológiai szótár szerint Bugát Pál (1793-1865) orvos, egyetemi tanár, a Királyi Magyar Természettudományi Társulat elnöke említette először az általa szerkesztett Természettudományi Szóhalmazban (1843).

E kevés lapokra szólítva van szerencsém körülbelül 40 000 szóra menő jobbadán természettudományi szógyűjteményemet a tisztelt közönségnek használatúl kezébe adni” – írta szerényen a szerző könyve előszavában. Bugát Pál, a magyar orvosi nyelv egyik megteremtője, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc alatt Magyarország főorvosa volt. Bujdosásra kényszerült, megfosztották egyetemi katedrájától, rangjaitól és nyugdíjától, majd 1861-ben rehabilitálták. Gyermekáldás híján nyolc csángó gyereket vett magához, akiket egytől egyig fölnevelt és kitanított.