A gyógyszerkészítés tudománya klasszikus görög-római-arab és népi alapokra vezethető vissza. Ez a tudásanyag a kolostori gyógyítás részeként jelent meg hazánkban is az államalapítást követően, azonban ezekről nem maradtak fenn írásos emlékek. Azok a középkori szerzetesrendek, amelyek gyógyítással is foglalkoztak – Benedek-rendiek, johanniták, ciszterciták, premontreiek, Ágoston-rendiek, pálosok, minoriták, ferencesek – házi patikát, és a háttérben gyógyfüveskertet tartottak fenn.

A gyógynövénykultúra elterjesztésében kiemelt szerepet vállaltak a szerzetesek, akik a korabeli iratokban dokumentált ókori tudás őrizték meg és adták tovább. Már a legkorábbi monostorok ideális elrendezését bemutató tervrajzokon szerepel a gyógyfüveskert (herbularisus) elhelyezése.