Pozsonyban már 1310-ben volt gyógyszertár, ezt tekinthetjük az első közforgalmi patikának, de tudnunk kell, hogy Pécsváradon a bencés apátságon belül 1015-től tároltak gyógyszereket. Bártfán 1442-ben, Körmöcbányán 1499-ben, Kassán 1516-ban alapítottak gyógyszertárat. Eperjesen a híres Wéber János 1645-ben nyitotta meg az Arany Sasról elnevezett gyógyszertárát. Erdélyben 1494-ből való az első adat, a nagyszebeni városi gyógyszertárról, majd Beszterce (1516), Brassó (1520) és Fogaras patikái következtek. A XVI–XVII. századból nyugat-magyarországi (Rohonc, Szalónak, Németújvár) főúri patikákról őriznek adatokat a levéltárak. A XVII. század közepéről az egyetlen fennmaradt polgári patikánk Kőszegen található.1645-ből való az első adatunk, bizonyos Herpius János Kristófról, aki 1665-ben Kőszegen megvásárolta azt a házat, amelyben azután 1983-ig 318 éven átműködött a patika, azóta pedig múzeum. Házasság kapcsán Herpius patikáját 1716-ban Küttel Sámuel örökölte, és attól kezdve 1950-ig, az államosításig a Küttel gyógyszerész dinasztia tulajdonában volt. A XVII–XVIII. század fordulóján készített, festett puhafa bútorzata, néhány edénye, felszerelése és a családi iratok fennmaradtak. A Küttel patika berendezése teljes mértékben megfelel a korabeli nyugat-európai kisvárosi gyógyszertárak képének, és hasonló festett bútora volt a XVIII. század végén a pesti „Kígyó” patikának is.